Picuri Kalandjai Álomországban

1. Az első éjszaka élményei - a szeretet 

Mikor a kislány az ajtót kinyitotta egy csodálatos, szinte megmagyarázhatatlan világban találta magát. Minden ragyogott s olyan volt, mintha mindenből, még az élettelen tárgyakból is, áradt volna a melegség, a szeretet. Annyira meglepte mindaz, amit látott, hogy még a szájacskája is nyitva maradt a csodálkozástól. Valaki elhaladt mellette és könnyedén meglökte. Hirtelen magához tért az ámulatból. 

 - Jaj, bocsássatok meg, de nem tudom, hogyan kerültem ide. Itt minden olyan csodálatos, mintha a mesében lennék nem is a valóságban. 

 - Az úgy is van, de ne aggódj, mert ameddig csak lehet, itt fogsz velünk maradni, s ha akarod majd máskor is eljöhetsz hozzánk. Most gyere velem, mert már sokan várnak rád és meg akarnak ismerni Téged. Azt hallottuk, hogy az iskolában nagyon jól tanuló kislány vagy és minden, amibe eddig belefogtál az sikerült is Neked. Nekünk, tudod itt olyan gyerekekre, van szükségünk, akik - de itt hirtelen elakadt a mesélő szava, mert egy angyal repült el mellettük s azt kellett köszöntse -. 

 - Jó reggelt kívánok Angyalka! Remélem, jól aludtál az éjszaka minden barátoddal együtt. Nézd csak kit mutatok be Neked. Ugye, emlékszel még amikor arról tanácskoztunk, hogy kit kéne még segítsünk a gyerekek világából. Nos, most bemutatom Neked Picurit, ugyanis Ő az, akit az angyalfőnök kiválasztott. Tudod, - biztosan mondani akart még valamit, de Picuri közbevágott heves elégedetlenséggel. 

 - Engem ugyan nem kell Ti segítsetek, mert nekem mindenem megvan, amit csak kívánni tudok ezen a világon. Nem értem ti kik vagytok, de azonnal haza akarok menni, nem maradok itt többet. Heves elszántsággal állt ott, s látni lehetett amint kicsi arca kipirult, s lábaival toporzékolni kezdett. Biztosan azt gondolta, hogy csak elér valamit ezzel a magatartással, hiszen ez otthon is mindig sikerült neki eddig. 

 - Tehát te azt állítod, hogy boldogan élsz, és mindent megkapsz, amit csak akarsz? Na, hát jó, pedig olyan jól tudtál volna játszani a pónilovakkal, meg esetleg kiskutyád is lehetett volna amíg itt vagy, nem csak gondolatodban, ahogyan eddig volt. De nem baj, ha nem akarsz maradni, majd csak kapunk valakit, aki örvendeni fog nekünk. Hát akkor, szervusz, sajnálom, hogy nem ismerhettük meg egymást jobban. Akkor én megyek is. Ezzel Picuri új barátja már indult is, hogy tovább menjen. De ekkor valami váratlan dolog történt. Az a gyerek, aki még pillanatokkal ezelőtt szinte sikított, most mintha kicserélték volna. 

 - Tényleg lehetne nekem kiskutyám, amivel mindig játszhatnék, amikor itt vagyok? S játszhatnék a pónilovakkal, meg minden olyan gyerekkel, akivel csak én akarok? Te ezt komolyan mondod? Bocsáss meg, amit mondtam Neked, nem úgy gondoltam, mégis szeretnék maradni. Ugye nem fogsz elküldeni?